Amíg az ember nyaral, minden olyan szép és jó, majd aztán hirtelen megint visszaérkezik a hétköznapokba. A reggeli óracsörgés, készülődés. Ma mit vegyek fel? Milyen idő lesz? Kell ernyő, vagy 40fok délután?

Egy ideje lassan olyan szeszélyes az időjárás, hogy az ernyőt nem lehet otthon hagyni. Mint egy mediterránabb országban, előre programozható, hogy akkor fog esni, amikor te hazafelé mész. Mindegy, hogy az 2-3-4 órakkor van, az idő érzékeli. És tuti akkor nincs az embernél esernyő, vagy akkor van a kedvenc vászoncipőjében, és csurom vizes lesz, mire hazaér. Ezt nyaralás közben fel se veszi az ember, de ilyenkor….

A munkába visszaérkezve vár a rengeteg e-mail és telefonüzenet. Aki nem szereti a munkáját csinálni, annak ez bizony mind teher. Aki viszont megtalálta élete állását, annak kis túlzással talán, de édes teher. Beszélgetés a kollegákkal, a mailek feldolgozása és nem tudom ki, hogy van vele, de engem kimondottan idegesít, ha nem tudok szinte mindent azonnal megoldani. Tudom-tudom, kicsit teljesítménykényszeres vagyok és igen egyszerre ezer dolgot is tudnék intézni (lehet jó szervező is lennék?). Pörögni ezerrel a munkán, intézni, látni, ahogy a dolgok a helyükre kerülnek és mindenkit elégedettség tölt el, hogy ez is készen van.

Aztán hazafelé tartva, már szinte elaszik az ember a metrón. Az az egy hét szabadság, egyetlen nap alatt szertefoszlik. Van még erőm, de már csak annyi, hogy hazavonszoljam magam. Lehetne, hogy még egy hétre szabadságolom magam? Csak ki kell pihennem magam. Ezt az egy napot, amivel tönkretettem az egész heti pihenésemet.

Hulla fáradtan érek haza. A balatoni csendes környezet utána a rengeteg információ, zaj, szagok, emberek, lemerített. Itthon pedig kezdődik a második műszak. A sok ruha, amit a nyaralás után kimostam beszáradt, lehet vasalni. Talán egy jó filmet is megnézhetnék közben?! De már ott motoszkál az agyam hátsó részében, hogy augusztus vége van és lassan kezdődik az iskola, meg kellene csinálni a nyárra kiadott dolgozatot. Jaj még ezt a könyvet se olvastam ki. Hogy repülhetett el így a nyár? Még csak most volt június, hogy végeztem a vizsgákkal. Nem jöhet a következő szemeszter!!

De a naptár már kegyetlen és jelzi, ennek a hónapnak is vége. Az utcák megtelnek ismét a parkoló autókkal. Az emberek visszaéreznek a városba. A fákról elkezdenek lehullani a levelek és reggel már lámpát kell kapcsolni. Jön a tél és éppen csak kettőt alszunk és már itt is van Karácsony…