Április 30-án​ Németország felett az éjszakai órákban egy fényes meteorit haladt el, így közel 24 órát tudtak üzemelni a napelemek, illetve a szélturbinákat is jobban meghajtotta a meteorit toló ereje. Tudják, mint amikor jön a metró, az is tolja a levegőt maga előtt, így tolta az is maga előtt a szelet, de ez nem mindennapi jelenség, meg az a fényes meteorit csak Németország felett repült, nem biztos, hogy idetéved, de ha ide is téved, lehet, hogy sötét meteorit lesz, mert a fényt a Németek lekapcsolták, a határon, de mi ezt a sötét meteoritot sem akarjuk, mert a kupakjaink össze vissza fognak szállni. Így érthető okokból, ahogy a szakemberek is kiszámolták, nekünk magyaroknak csakis Paks 2 nyújt biztonságot, a zöld energiás himi humi humbukot meghagyjuk a németeknek. Vége.

Amint már írtam, elég nehezen érkezett meg a Xiaomi. Miután reklamáltam, elég gyorsan pörögtek az események.

Hisz augusztus 17-én miután paypalon megreklamáltan a sztorit, már egyből váltakoztak a státuszok. Akárhogy is számolom 5 munkanap alatt megérkezett a kis kütyü. A mai napon sikerült is átvenni a postán a terméket, úgyhogy nemsokára sikeres lesz a szállítás.

Első benyomás, egyszerű, letisztult, kicsi, nem egy Apple Watch, de most megy a nyomkodás, tesztelés, majd beszámolok, hogy mik a tapasztalataim.

Amíg az ember nyaral, minden olyan szép és jó, majd aztán hirtelen megint visszaérkezik a hétköznapokba. A reggeli óracsörgés, készülődés. Ma mit vegyek fel? Milyen idő lesz? Kell ernyő, vagy 40fok délután?

Egy ideje lassan olyan szeszélyes az időjárás, hogy az ernyőt nem lehet otthon hagyni. Mint egy mediterránabb országban, előre programozható, hogy akkor fog esni, amikor te hazafelé mész. Mindegy, hogy az 2-3-4 órakkor van, az idő érzékeli. És tuti akkor nincs az embernél esernyő, vagy akkor van a kedvenc vászoncipőjében, és csurom vizes lesz, mire hazaér. Ezt nyaralás közben fel se veszi az ember, de ilyenkor….

A munkába visszaérkezve vár a rengeteg e-mail és telefonüzenet. Aki nem szereti a munkáját csinálni, annak ez bizony mind teher. Aki viszont megtalálta élete állását, annak kis túlzással talán, de édes teher. Beszélgetés a kollegákkal, a mailek feldolgozása és nem tudom ki, hogy van vele, de engem kimondottan idegesít, ha nem tudok szinte mindent azonnal megoldani. Tudom-tudom, kicsit teljesítménykényszeres vagyok és igen egyszerre ezer dolgot is tudnék intézni (lehet jó szervező is lennék?). Pörögni ezerrel a munkán, intézni, látni, ahogy a dolgok a helyükre kerülnek és mindenkit elégedettség tölt el, hogy ez is készen van.

Aztán hazafelé tartva, már szinte elaszik az ember a metrón. Az az egy hét szabadság, egyetlen nap alatt szertefoszlik. Van még erőm, de már csak annyi, hogy hazavonszoljam magam. Lehetne, hogy még egy hétre szabadságolom magam? Csak ki kell pihennem magam. Ezt az egy napot, amivel tönkretettem az egész heti pihenésemet.

Hulla fáradtan érek haza. A balatoni csendes környezet utána a rengeteg információ, zaj, szagok, emberek, lemerített. Itthon pedig kezdődik a második műszak. A sok ruha, amit a nyaralás után kimostam beszáradt, lehet vasalni. Talán egy jó filmet is megnézhetnék közben?! De már ott motoszkál az agyam hátsó részében, hogy augusztus vége van és lassan kezdődik az iskola, meg kellene csinálni a nyárra kiadott dolgozatot. Jaj még ezt a könyvet se olvastam ki. Hogy repülhetett el így a nyár? Még csak most volt június, hogy végeztem a vizsgákkal. Nem jöhet a következő szemeszter!!

De a naptár már kegyetlen és jelzi, ennek a hónapnak is vége. Az utcák megtelnek ismét a parkoló autókkal. Az emberek visszaéreznek a városba. A fákról elkezdenek lehullani a levelek és reggel már lámpát kell kapcsolni. Jön a tél és éppen csak kettőt alszunk és már itt is van Karácsony…

Most kíváncsian várom, hogy milyen sztori fog kisülni ebből. Addig is várok, és várok, és várok, majd újra jelentkezem.

Szakad az eső. 13fokra leesik a hőmérséklet és égdörgésre és a kopácsoló eső hangjára ébredünk. Így elmarad a ma reggeli ülök a teraszon és gyönyörködöm a tájban, míg fel nem ébredek nézelődésem. Pedig meg tudnám ezt szokni. Vajon mennyibe kerülhet itt egy ház? Biztosan egy vagyon, de idővel ki kell költözzünk a városból. Amióta eljöttünk párom allergiája és asztmája elmúlt. Napok óta nem kell a gyorsspray és a gyógyszereket bevennie. Jól érzi magát és én se fújom folyamatosan az orromat. Csak éhes vagyok és már a reggelin jár az eszem. Korán szoktam kelni a kutya miatt, ezért már fél 6 felé reggelizni szoktam. Így érthető, ha 9kor már tűkön ülök, mikor megyünk már enni.

Ma már nem kérek kenyeret, nem is próbálkozom egyik pincérnél sem. Simán tükörtojást eszek sajttal és sok sonkával. Nem rossz ez, mert apa is azt mondja, hogy hússal kell jól lakni, nem pedig a körettel, de azért valljuk be, csak olyan nép vagyunk, amelyik szalonnát, hagymával és kenyérrel eszik. Imádom a kenyeret. Minden fajtáját. A finom bagettet, a roppanós zsemlét és még sorolhatnám. Iszonyatosan nehezemre esik, hogy nem ehetek egy falatot sem. Folyamatosan kísérletezem otthon a kenyérrel, de sajnos nem mindig sikerült. Maradjunk abban, hogy inkább nem sikerül, mint igen.

Egész nap esik és fúj a szél. Ilyenkor viszonylag kevés lehetőség van a Balatonnál. Ha korábban keltünk volna elmehettünk volna valami fedett melegvizes fürdőbe, de nem keltünk korán. Elindulunk hát a kikötőhöz, talán mégis hajózunk. Odaérve tapasztaljuk, hogy a parton, ahogy szokott lenni, még hidegebb van. Az eső nyugat felől pedig csak úgy száguld felénk. Az ég dörög és a parton az ernyőhöz fagyok Menjünk inkább keressünk valami más programot.

Egy bevásárló centerben kötünk ki. Sikerül úgy 2 órán át járni a boltokat a tömeggel együtt. Az eső nem akar csillapodni, így végül visszatérünk a szállásra. A szobában maradunk, pihenünk, filmet nézünk. Legalább pihenünk. Mikor volt utoljára ilyen?

Ismét vacsora idő. Farkas éhes vagyok. Lehet lehallgatnak minket, mert isteni grill hús illatok szállnak az étterem felől. Imáim meghallgattattak. Van ismét húsleves, de nem bánom, ebben a hideg időben jól esik. És igen, végre van grill rozmaringos, kakukkfüves grillcsirke. Isteni szaftos. Lehet ma megint az érkezéskori szakács van? Mindegy is. Sajnos nem tudok sokat enni, mert a napok alatt összeszűkült kis gyomrom, már a tányér levestől kész van, de azért pár csirkedarabka lecsúszik.

A desszerttel továbbra sem próbálkozom. Párom, nagyon jól kinéző meggylekváros, vaníliás pitét eszik. Kérdezi meg tudom ezt otthon csinálni? Persze, ami kell hozzá mind van otthon, csak találjam el a tészta jó állagát. Sajnos a gluténmentes lisztekkel nem olyan egyszerű dolgozni, van hogy szuperül sikerül egy tészta, de amikor az ember kisüti kemény és ehetetlen lesz. Van, amikor meg úgy gondolod, hogy ezt inkább mégse, de ha már összegyúrtad ám kisütöd és jó lesz. Sajnos ez a ritkáb eset.

Mivel kezd elegem lenni a kenyérnélküliségből, ismét megpróbálom a pincért. Strandolni készülünk egész napra, egy kis kalória nem ártana, mert csak este 8 felé fogunk vacsorázni. Sikerrel járok, kapok kenyeret. Gyorsan meg is eszek 3 szendvicset, meg még rántottát és egy tükörtojást is. A koleszterinem a tojástól tuti az egeket verdesi és az epekövem se sokáig fogja ezt kultiválni, de még kockáztatok egyet.

Végre jóllakottan mehetek strandolni. A strand szépen karbantartott. Van gyerek medence, és bár tavaly még homokos part volt, az mostanra már agyagossá vált, de a nagyon jó homokozó a gyerekeknek. Van mindenféle kifőzde, söröző és bazársor is. Nem olcsó, nagyon nem olcsó, így érdemes magunkkal vinni legalább az üdítőnket. Fél liter ásványvíz 400,-Ft-ba kerül. Nos, értem, hogy ilyenkor akarják megtermelni a téli betevőjüket, de háromszoros áron?

A strandra megérkezve 3 órával később iszonyatos hasfájás fog el. Vagy a reggeli kenyérrel volt valami, vagy a gyomrom szűkült össze a kevés kajától. Pár órát szenvedek a strandon, de végül jobban leszek. Ismét jól leégünk és rengetegen is vannak, de jól érezzük magunkat. Barnán és éhesen térünk vissza a szállásra. Jöhet a vacsi.

Hűvös szellő fúj a Balaton felől és egyre hűvösebb van. Az étteremben ismét élő zene van és a kedvünk is csodálatos. Nézzük a svédasztalt. Már nevetünk, hogy vajon milyen levest fogok enni? Igen, húslevest. Tudom, tudom, de még mindig jó. Sajnos főételnek viszont csak hal van, amivel nem szimpatizálok, így elkérem az étlapot. Szerencsére a kedvenc pincérünk is felszolgál, így elkapjuk őt, hogy hozzon egy étlapot. Még mindig ugyan az rajta a menü, így ismét a kukoricás bundába sült csirkét választom. Bízom benne, ugyan olyan isteni finom lesz, mint az első nap volt. 20percet várok, mire megérkezik az ételem. Meglepetésemre a nem túl kedves pincér hozza ki. A sok hölgyemezésétől, már kezdek a falra mászni, de bűbájos mosollyal megköszönöm a csirkét és hozzálátok. Nos, sajnos nem olyan jó, mint első este. A friss saláta lemaradt a tányérról, a rizs a csirkéhez képest kevés, a csirke viszont csalódást okoz, mert száraz. Még jó, hogy rendeltünk bort. Mindent megeszek a tányéromról, mert annyira éhes vagyok, de szívesen látnék már egy sült csirkecombot, vagy valami szaftosabbat is vacsorára, mint a csirkemell.

Elfeledvén a vacsorai rossz desszertet, végre ismét reggel. A nap csodásan süt ma is, megyünk kirándulni. Várlátogatással, fagyizással kecsegtető nap áll előttünk, de menjünk reggelizni. Már mondhatni rutinosan próbáljuk elkerülni az esti pincért. Választunk egy szimpatikus asztalt, a nagy juharfa árnyékában és vadászni kezdek egy pincért, hogy hozzon nekem gluténmentes kenyeret. Sikerül is elkapni egyet és megkérni, hogy hozzon nekem gluténmentes kenyeret. Biztosít felőle, hogy hamarosan hozza. Szuper, megyek addig is vadászok szalámit, sajtot meg lehet egy tükörtojást is.

Lassan minden elfogy a tányéromról, de a kenyér nem érkezik meg és ez így is marad a reggeli végéig. Sajnos a mai napon nem sikerült kenyeret kapnom reggelire, de nem baj, a vacsora biztosan jobb lesz.

Elindulunk megnézni a várat. Nagyon szép és megéri a 600,-Ft-os belépő. Egyre magasabbra és magasabbra tudunk felmenni, az elénk táruló látván pedig nagyon szép. A Balaton az egyik oldalon, a másik oldalon a Bakony nagy hegyei láthatóak. Nagyon szép, de iszonyatosan meleg van. Mivel nem kentük be magunkat naptejjel, így pólóra égünk, de lefelé vár ránk, a fagyi. A vár aljánál isteni finom gluténmentes házi készítésű fagylaltozó van. Bár nem olcsó, mert 280,-Ft egy gombóc fagyi, de megéri, mert lapáttal adják és nem húzzák le. Egyébként pedig isteni finom!!!

Körbe kocsikázzuk a környéket, mert nincs kedvünk sétálni majd az egyik hajókikötőben etetjük a hattyúkat a zoo csemegével és elhatározzuk hajókázni fogunk valamelyik nap.

Vissza a szállóra, egy kis wellness és napozás a teraszon, majd indulunk vacsorázni. Már nem kérem az étlapot, mert nem látom értelmét. Megnézem mi a menü. Szerencsére van megint húsleves, még mindig isteni finom, bár a zöldségeket továbbra sem találom bele, pedig egy kis répa vagy husi jó lenne bele. Főételnek pedig ismét csirkemell, de most grill zöldségekkel. A padlizsán és a cukkini sajnos nagyon megszívta magát olajjal, de a paprika finom. Sajnálom, hogy nem tényleg grillen készült. A csirke viszont olyan száraz, hogy még én is jobbat készítek. Lehetett volna hozzá valami szószt is adni, amiben nincs liszt, de majd talán legközelebb. A desszerttel továbbra sem próbálkozom, inkább a szobában eszem egy csokit, megint. Finom a csokoládé, de a jóból is megárt a sok. Jó lenne egy muffin, vagy egy finom madártej.

Jó reggelt! A nap ezer ágra süt. A teraszunkon ülök és bámulom a kilátást. Nem tudok betelni vele, olyan csodálatos. A Balaton csücskénél vagyunk, látszik a túlpart, ha pedig balra elnézek, akkor a Badacsony is megmutatja magát. Szívom magamba a jó, friss levegőt. A pesti szmog után ránk fér. Tüdőmbe csak úgy áramlik a friss, virágos illat. Kezdem elhinni tényleg nyaralunk.

A szálloda maga egy hegy oldalában van, jó magasan. Jól felszerelt, négy csillagos szálloda. Minden van benne, ami kellhet. Van csendes része, a pároknak és gyerek játszótér a gyerekeseknek. Kiülhetünk borozni és napozni az óriási napozóteraszra, miközben rajta tudjuk tartani szemünket a gyerekeken, akik a benti gyerekmedencében pancsolnak. Van konditerem, ha a finom ételeket által felszaladt kilókat szeretnénk picit ledolgozni, de infra szauna és sima szauna is megtalálható. Minden egy helyen, így ha a szállodában akarunk maradni, akkor sem fogunk unatkozni.

Szerencsére, elég sokáig lehet reggelizni, így végre van időnk kialudni magunkat. A kutyát nem kell levinni hajnalban és nem kell időre érkezni a munkába. 9-kor kicsit kómásan még, de elindulunk reggelizni. Gluténmentes kenyeret kérek, a pincér már hozza is, isteni még meleg. Nem, nem a szálláson készült, de akkor is, jó érzés, hogy nem kell magammal cipeljem a kenyeremet vagy az abonettet mindenhová. Mennyei tükörtojást eszünk, friss paradicsommal és sonkával. Beszélgetjük, hogy lehet, hogy ezt a helyet a Forbes a balatoni szállók listáján pirossal jelölte, vagyis, hogy nem kerültek be a legjobbak közé?! Nem is értjük. Biztosan tévedés, vagy csak nagyon-nagyon rossz napja lehetett a szakácsnak.

Majd gondolatainkat a reggeliző asztalnál hagyva elindulunk, hogy egész napunkat láblógatva a strandon töltsük.

A strandról visszatérve és bár 20 faktoros naptejjel kentünk magunkat (bár azt gondolom ez már manapság semmit se ér), de jól leégve, gyerünk és költsünk el egy isteni vacsorát megint az étteremben.

Szépen felöltözünk és 8 óra magasságában elindultunk az étterembe, kellemes szellő fújdogál a Balaton felől. Kiválasztunk egy szélső asztalt és várjuk a pincért, hogy a helyi borokból egy újabbat megkóstoljunk. A pincér megérkezik, kérem tőle a gluténmentes étlapot. Kihozza, de hozzáteszi, hogy a svédasztalról is tudok szerinte választani, nem fontos innen rendeljek. Jól van, ám legyen, bár megkóstoltam volna az Ökörpofát, petrezselymes krumplival, de legyen, nézzük meg a svédasztalt.

Húsleves, még mindig nagyon finom, a fő étel pedig lecsós csirke. Finom, finom, de a csirkemell elég száraz. Több szaftot kellett volna szedjek rá. Nem baj, így is jó. Gondoltam lássuk a desszertet. Leintem a pincért, kérek egy gluténmentes palacsintát. Tavaly isteni finomat ettem és az elmúlt hetekben, amilyen palacsintákkal otthon kísérleteztem, hát… együnk egy finomat. A pincér nyájasan közli, hogy ő kihozza, de szerinte van paleo süti, inkább menjek nézzem meg. Nagy sóhaj részemről, megyek megnézem. Kérdezem az ottani pincért, természetesen nincsen semmi gluténmentes, de egy gyümölcs salátát össze tud ütni nekem. Köszönöm, inkább nem, nekem a palacsinta kell. Visszamegyek a helyemre, talán sikerül elkapnom a pincért megint. Kérdezi, tuti nem találtam semmit sem? Kezd felmenni bennem a pumpa, de még nyájasan közlöm, hogy nem és én inkább palacsintát kérném. Közel 30 percet vártam a palacsintára, ami hagyott némi kívánnivalót maga után. Valószínűleg rizslisztből készült, de olyan volt, mint a papír és jéghideg. A baracklekvár nagyon finom volt, de a palacsinta tésztánál az én kísérletezéseim is jobban sikerültek.

Így keserű szájízzel, de visszamentünk a szobánkba, ahol legalább a csokoládém kárpótolt a rossz desszertért.

Amikor az ember végre nyaralni megy, azt vagy hosszú készülődés, vagy egy spontán dobjunk be mindent a hátizsákba készülődés előzi meg. Én, az első kategóriába tartozom. Szeretem, ha már jó előre le van foglalva a szállásunk és jó sok mindent tudok a környékről. Az idei évben szerencsére sikerült is tényleg korán (májusban) lefoglalni egy szállást a Balatonnál. Tavaly már voltunk itt, így a környék feltérképezése, mit hol nézzünk meg, nem hozott sok újdonságot.

Nem tudom, ki, hogy van vele, de ilyenkor szeretek szinte mindent elintézni. Legyen rendben a lakás, a kutya legyen jó helyen. stb. Hetek vagy hónapok óta húzódó dolgokat szeretnék egy héttel az indulás előtt megoldani és megváltani a világot. Így mire odaérek, hogy csomagoljunk, már szellemileg és fizikailag is kész vagyok.

Csomagolás, lista nézés. Tényleg minden meg van? Naptej? Sampon? Mindent kivasaltam? Mindent kimostam? Mindent bepakoltam? Jó, jó kész. Indulhatunk! De nem. Mert ilyenkor szól az ember párja, hogy neki még munkája van. Jó, akkor mikor indulunk? Be vagyok sózva. Majd! Gyorsan végzek a munkával és mehetünk. Jóóóóó, akkor mit csináljak. Hm? Mondjuk, nézzünk tvt, üssük el az időt. Végre, indulhatunk. De még tankolni kell, kocsit mosatni. Az idő meg csak pörög. Ülök a fülledt kocsiban és azt várom, hogy mikor indulunk végre el. A szállást 2-től el lehetne foglalni, de már 2 óra van, mi még csak most tankolunk.

Végre úton. De jó! Nincs forgalom. Azért csak megérte később indulni. Szinte egyedül mehetünk az autópályán. Majd végre meglátjuk a Balatont. Igen, tényleg nyaralunk. Beszélgetünk az úton, vajon tényleg jó lesz megint? Reméljük. A szállodában van gluténmentes étkezésre lehetőség, ami számomra fontos. Most nem nekem kell főzni, hanem rám főznek. Elterveztem, milyen finomakat fogok enni és valóban?

Megérkezünk, becsekkolunk irány a wellness. Úszás, pihenés és elérkezik a vacsora időn. A kilátás a teraszról csodálatos. A kedvenc pincérünk érkezik, kedves mosolyog. A főnök is megtalál, hozza a gluténmentes étlapot. Az étel isteni. A csirke szaftos és nem fullasztó, a húsleves mennyei. Bár desszertet nem tudok enni, de nem is fér belém már több. Ülünk a teraszon, gyönyörködünk a kilátásban és hallgatjuk a gitáros romantikus zenéjét.