Amikor az ember végre nyaralni megy, azt vagy hosszú készülődés, vagy egy spontán dobjunk be mindent a hátizsákba készülődés előzi meg. Én, az első kategóriába tartozom. Szeretem, ha már jó előre le van foglalva a szállásunk és jó sok mindent tudok a környékről. Az idei évben szerencsére sikerült is tényleg korán (májusban) lefoglalni egy szállást a Balatonnál. Tavaly már voltunk itt, így a környék feltérképezése, mit hol nézzünk meg, nem hozott sok újdonságot.

Nem tudom, ki, hogy van vele, de ilyenkor szeretek szinte mindent elintézni. Legyen rendben a lakás, a kutya legyen jó helyen. stb. Hetek vagy hónapok óta húzódó dolgokat szeretnék egy héttel az indulás előtt megoldani és megváltani a világot. Így mire odaérek, hogy csomagoljunk, már szellemileg és fizikailag is kész vagyok.

Csomagolás, lista nézés. Tényleg minden meg van? Naptej? Sampon? Mindent kivasaltam? Mindent kimostam? Mindent bepakoltam? Jó, jó kész. Indulhatunk! De nem. Mert ilyenkor szól az ember párja, hogy neki még munkája van. Jó, akkor mikor indulunk? Be vagyok sózva. Majd! Gyorsan végzek a munkával és mehetünk. Jóóóóó, akkor mit csináljak. Hm? Mondjuk, nézzünk tvt, üssük el az időt. Végre, indulhatunk. De még tankolni kell, kocsit mosatni. Az idő meg csak pörög. Ülök a fülledt kocsiban és azt várom, hogy mikor indulunk végre el. A szállást 2-től el lehetne foglalni, de már 2 óra van, mi még csak most tankolunk.

Végre úton. De jó! Nincs forgalom. Azért csak megérte később indulni. Szinte egyedül mehetünk az autópályán. Majd végre meglátjuk a Balatont. Igen, tényleg nyaralunk. Beszélgetünk az úton, vajon tényleg jó lesz megint? Reméljük. A szállodában van gluténmentes étkezésre lehetőség, ami számomra fontos. Most nem nekem kell főzni, hanem rám főznek. Elterveztem, milyen finomakat fogok enni és valóban?

Megérkezünk, becsekkolunk irány a wellness. Úszás, pihenés és elérkezik a vacsora időn. A kilátás a teraszról csodálatos. A kedvenc pincérünk érkezik, kedves mosolyog. A főnök is megtalál, hozza a gluténmentes étlapot. Az étel isteni. A csirke szaftos és nem fullasztó, a húsleves mennyei. Bár desszertet nem tudok enni, de nem is fér belém már több. Ülünk a teraszon, gyönyörködünk a kilátásban és hallgatjuk a gitáros romantikus zenéjét.