Jó reggelt! A nap ezer ágra süt. A teraszunkon ülök és bámulom a kilátást. Nem tudok betelni vele, olyan csodálatos. A Balaton csücskénél vagyunk, látszik a túlpart, ha pedig balra elnézek, akkor a Badacsony is megmutatja magát. Szívom magamba a jó, friss levegőt. A pesti szmog után ránk fér. Tüdőmbe csak úgy áramlik a friss, virágos illat. Kezdem elhinni tényleg nyaralunk.

A szálloda maga egy hegy oldalában van, jó magasan. Jól felszerelt, négy csillagos szálloda. Minden van benne, ami kellhet. Van csendes része, a pároknak és gyerek játszótér a gyerekeseknek. Kiülhetünk borozni és napozni az óriási napozóteraszra, miközben rajta tudjuk tartani szemünket a gyerekeken, akik a benti gyerekmedencében pancsolnak. Van konditerem, ha a finom ételeket által felszaladt kilókat szeretnénk picit ledolgozni, de infra szauna és sima szauna is megtalálható. Minden egy helyen, így ha a szállodában akarunk maradni, akkor sem fogunk unatkozni.

Szerencsére, elég sokáig lehet reggelizni, így végre van időnk kialudni magunkat. A kutyát nem kell levinni hajnalban és nem kell időre érkezni a munkába. 9-kor kicsit kómásan még, de elindulunk reggelizni. Gluténmentes kenyeret kérek, a pincér már hozza is, isteni még meleg. Nem, nem a szálláson készült, de akkor is, jó érzés, hogy nem kell magammal cipeljem a kenyeremet vagy az abonettet mindenhová. Mennyei tükörtojást eszünk, friss paradicsommal és sonkával. Beszélgetjük, hogy lehet, hogy ezt a helyet a Forbes a balatoni szállók listáján pirossal jelölte, vagyis, hogy nem kerültek be a legjobbak közé?! Nem is értjük. Biztosan tévedés, vagy csak nagyon-nagyon rossz napja lehetett a szakácsnak.

Majd gondolatainkat a reggeliző asztalnál hagyva elindulunk, hogy egész napunkat láblógatva a strandon töltsük.

A strandról visszatérve és bár 20 faktoros naptejjel kentünk magunkat (bár azt gondolom ez már manapság semmit se ér), de jól leégve, gyerünk és költsünk el egy isteni vacsorát megint az étteremben.

Szépen felöltözünk és 8 óra magasságában elindultunk az étterembe, kellemes szellő fújdogál a Balaton felől. Kiválasztunk egy szélső asztalt és várjuk a pincért, hogy a helyi borokból egy újabbat megkóstoljunk. A pincér megérkezik, kérem tőle a gluténmentes étlapot. Kihozza, de hozzáteszi, hogy a svédasztalról is tudok szerinte választani, nem fontos innen rendeljek. Jól van, ám legyen, bár megkóstoltam volna az Ökörpofát, petrezselymes krumplival, de legyen, nézzük meg a svédasztalt.

Húsleves, még mindig nagyon finom, a fő étel pedig lecsós csirke. Finom, finom, de a csirkemell elég száraz. Több szaftot kellett volna szedjek rá. Nem baj, így is jó. Gondoltam lássuk a desszertet. Leintem a pincért, kérek egy gluténmentes palacsintát. Tavaly isteni finomat ettem és az elmúlt hetekben, amilyen palacsintákkal otthon kísérleteztem, hát… együnk egy finomat. A pincér nyájasan közli, hogy ő kihozza, de szerinte van paleo süti, inkább menjek nézzem meg. Nagy sóhaj részemről, megyek megnézem. Kérdezem az ottani pincért, természetesen nincsen semmi gluténmentes, de egy gyümölcs salátát össze tud ütni nekem. Köszönöm, inkább nem, nekem a palacsinta kell. Visszamegyek a helyemre, talán sikerül elkapnom a pincért megint. Kérdezi, tuti nem találtam semmit sem? Kezd felmenni bennem a pumpa, de még nyájasan közlöm, hogy nem és én inkább palacsintát kérném. Közel 30 percet vártam a palacsintára, ami hagyott némi kívánnivalót maga után. Valószínűleg rizslisztből készült, de olyan volt, mint a papír és jéghideg. A baracklekvár nagyon finom volt, de a palacsinta tésztánál az én kísérletezéseim is jobban sikerültek.

Így keserű szájízzel, de visszamentünk a szobánkba, ahol legalább a csokoládém kárpótolt a rossz desszertért.